Mik elmulnak, meg is cs�nyulnak,
M�g a b�nat sem sz�p, ha elmult
S �n r�gen ut�lom a multat.

F�lemeltem az �n szivemet
S hirdetem a sir�nkoz�knak:
Boldog az, ki vid�man temet.

Mul�s a rendje az �r�mnek
S v�ltoz�s mindig �j alakra.
S az �r�m�k sz�netlen j�nnek.

Minden, mi van, sz�p, friss hajadon,
Az eml�kek agg-sz�z�t dobd el
S fogd a jelent v�gan, szabadon.

Vond ifjan, ha v�n is, a v�llad,
Mikor settenkednek a multb�l
Haszontalan �s cifra �rnyak.

Ki ma nincs, az nem is volt soha,
Eml�kezni raboknak terhe,
Szabad ember felejt s fut tova.

Az �let perc, mely folyton lebben.
Minden perced bocs�sd el cs�kkal,
Kinl�dni is k�j a jelenben.

Ak�rmilyen rongyos a jelen,
Pr�d�ja nem leszek a multnak,
Behunyom szemem s meg�lelem.