Azt a sz�p, r�gi asszonyt szeretn�m l�tni ism�t,
akiben elz�rk�zott a t�nde, l�gy kedvess�g,
aki a mez�k mellett, ha s�t�lgattunk h�rman,
vid�man s komolyan l�pett a k�nny� s�rban,
aki ha r�m tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a sz�p, r�gi asszonyt szeretn�m nem szeretni.
Csak l�tni szeretn�m �t, nincs vele semmi tervem,
napozva, �lmodozva amint ott �l a kertben
s mint � maga, becsukva egy k�nyv van a kez�ben
s k�r�l nagy, t�m�tt lombok z�gnak az �szi sz�lben.
Eln�zn�m, amint egyszer csak t�tov�zva, lassan,
mint aki gondol egyet a susog� lugasban,
f�l�ll �s szertepillant �s hirtelen megindul
�s nekiv�g az �tnak, mely a kert bokrain t�l
ott lappang, elvezetni a t�volokon �ltal,
k�t oldal�n a b�cs�t integet� f�kkal.
Csak �gy szeretn�m l�tni, mint holt anyj�t a gyermek,
azt a sz�p, r�gi asszonyt, amint a f�nyben elmegy.